Az üvegkészítés és -gyártás története

Azt, hogy mióta ismeri az ember az üveget, senki sem tudja. Valószínűleg az őskorig, az obszidián (üvegásvány) első megtalálásáig kell visszamennünk az időben, amikor is ezt a fekete színű ásványt az ősember vágóeszközként (penge, nyílvessző) használta. De mikor és ki készítette az első igazi üvegtárgyat?

Sokféle legenda szól arról, hogy miként jöttek rá az üvegkészítés titkára. Egy valami azonban közös ezekben a történetekben, az, hogy mindnek a helyszíne a Kelet.Ami pedig a Keletet és az üveget összeköti, az a homok. Ebből nyerhető ugyanis a szilícium, amely az üveg egyik fő alkotórésze. Ezenkívül hamuzsírra vagy szódára (kálium-, illetve nátrium-karbonát) van még szükség az üveg előállításához. Nagyon valószínű, hogy a szilícium üveggé kristályosodását valamilyen más célra rakott tűzben fedezték fel – feltehetően anyagtárgyak égetésekor, ahol jelen volt a szükséges hamuzsír is. Az ókori üveg azonban nem igazán hasonlított a mai üveghez. Egy átlátszatlan, homályos, üvegszerű zománc volt, és szinte minden esetben színezett. (A szódához és a homokhoz különböző anyagokat keverve más-más színű üveghez jutottak. Kobalttal kék színt hoztak létre, vassal pedig zöldet. A mezopotámiaiak szerint az ideális üveghez olvasztás közben ólmot, rezet, salétromot és meszet kellett adni. Kezdetben csak színes üvegeket tudtak előállítani, később aztán az asszírok felfedezték a színtelen – átlátszó – üveg készítésének a módját.)

Már a Kr. e. V. évezred körül előállítottak alacsony hőmérsékletű üvegzománcot. Az egyik legrégebbi (Kr. e. 5500 körül) üveg ékszer egy zöld színű, csepp formájú üveggyöngy volt, amelyet egy Théba közelében feltárt sírboltban találtak. Az ókori Egyiptom ékszerészetében gyakran alkalmaztak üveget, illetve üvegpasztát a drágakövek, féldrágakövek mellett vagy helyett. Mezopotámiában a Kr.e. III. évezredben használati tárgyak (edények, vázák stb.) felületének bevonására, díszítésére és a tárgyak megóvása céljából alkalmazták az üveget.