Az üveg ékszer története

Az üveg ékszer története valószínűleg egyidős az üveg történetével. Üveget már az ókori Egyiptomban használtak ékszerekhez – a feltárt királysírokban az egyiptomi ékszerművészet számos csodálatos példájára bukkantak. Az egyik legrégebbi (Kr. e. V. évezred körül) egy zöld színű csepp formájú üveggyöngy volt, melyet egy Théba közelében feltárt sírboltban találtak. Az egyiptomiak ékszerészetének középpontjában a forma állt, és köszönhetően a valódi drágakövek hiányának, gyakran alkalmaztak üveget, illetve üvegpasztát a drágakövek, féldrágakövek mellett vagy helyett.

(A több mint 3000 évvel ezelőtt uralkodó Hatsepszut egyiptomi királynő nyakát halála után egy átlátszatlan, zöldesfekete üveg gyöngysor /üveg ékszer/ díszítette, amely nagy, egyenetlen szemekből állt, rajtuk rávésve a királynő neve hieroglifákkal. Vagy például Tutankhamon ékszerei között sem találtak igazán értékes köveket.) A legpompásabb királyi ékszerekben is találunk üvegpasztát. Az üvegpaszta a színvilág miatt volt fontos, ugyanis nem állt rendelkezésre minden színben drágakő vagy féldrágakő. Leggyakrabban kék, zöld, vörös, sárga, fehér és fekete színűeket készítettek, ezekkel egészítve ki a hiányzó drágakőszíneket. A Kr. e. II. évezredben az Égei-tenger félszigetein, Krétán, Rodoszon és Cipruson, valamint a mai Görögország keleti partvidéken virágzó kultúrában is ismert és elterjedt volt az üvegkészítés és az üveg ékszerek is. A drágaköveket és féldrágaköveket főleg a gazdagabb rétegek engedhették meg maguknak, a szegényebbek az igazi köveket utánzó üvegpasztából készült ékszereket, amuletteket viselték. Az ókor üvegmegmunkálási technikája elsősorban a vésés és a kámea (cameo) csiszolás volt.

Az i. e. III. évezred körül Egyiptomban még véséssel készültek az üvegékszerek, az Észak-Afrikát, Ázsiát és Európa déli részét is meghódító iszlám üvegkészítésére pedig mindkét technika jellemző volt. A Római Birodalomban aztán felfedezték az üvegfúvást, ami új távlatokat nyitott az üveg ékszerek készítése előtt. Az ókori Rómában az üvegfúvás megjelenésének köszönhetően az üveg és a belőle készült használati és dísztárgyak jelen voltak az élet minden területén és nagy népszerűségnek örvendtek. Így az üveg ékszerek is a mindennapos viselet részét képezték (ahogy azt a mai Izrael területén feltárt római kori leletek is bizonyítják). Eleinte a római üvegékszereket a hellenisztikus és az etruszk formavilág jellemezte, de később már egyedi stílust követtek, amelyre azonban nagy hatással volt a meghódított területek művészete.Az ókori római üveg ékszer Augustus császársága idején érte el csúcspontját. A csodálatos művészi ékszerek gyakran tartalmaztak üvegelemeket, például üveggyöngyöt, kámeát (cameo), amelyek féldrágaköveket, például zafírt, smaragdot, gránátkövet vagy ametisztet voltak hivatottak utánozni. A díszes római ékszereket elsősorban a felső osztálybeli nők viselték: nyakukban, fülükön, karukon, kezükön. A gyűrű például fontos státuszszimbólum volt. Az ókori római design- és divatékszerek közé tartoztak még a különféle amulettek, talizmánok és pecsétgyűrűk is. A kámea (cameo) és karika fülbevalókat szintén az ókori Rómában kezdték el készíteni és viselni. Bizáncban az igen fejlett ötvösművészet (gránátrekeszes ötvösség, mely Indiából került Perzsián keresztül Bizáncba) biztosította a gazdagok számára a tündöklő ruhákhoz való csillogó ékszereket. A pompás valódi ékszerek (karkötők, medálok, függők) mellett megjelentek a tömegek számára üvegből készült hamisítványok is. Ezeknél a készítők főleg vörös és zöld üveget alkalmaznak. Ahogy láttuk, hosszú évszázadokon át az üveget elsősorban valódi ékszerek drágaköveinek pótlására, utánzására használták.